Azt hiszem, ez után a hét után ismét meg kell néznem a "He's just not that into you" c., mára már amolyan "guilty pleasure-bible" vált filmet, úgy emlékeztetőül...
Az alapszabályt sose felejtsd: nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. A ritka kivétel... Nos, az kivétel.
Mivel mára elfogytatok, drága olvasóim, így ezt csak magamnak jegyzem fel, "én megmondtam előre" mosollyal, és némi hümmögéssel, hogy ez bizony IJ kártya. (:
Najó, ebbe belenyúltam, bár ne tettem volna... de nincs most türelmem megcsinálni, és ahogy magamat ismerem, nem is lesz... Úgyhogy MEOW!
ezt viszont nem kellett volna, övön aluli volt és nem volt szép... de tény, hogy erre nem számítottam.
Néma csend
Sárga fal
Tükörkép
Görbe arc
Hideg ágy
Meleg fény
Valami más
Tévedés
Néha nem értem mi van
Olyan furcsa minden így
Lehet, hogy nincs is semmi baj
Talán álmodom még
Elmozdul minden s visszaáll
Repülni hív nem félek egy ismeretlen vágy.
Ma újra vár
Ha zöld az ég
Magával ránt
A falon bent a kép
Megint száll
Földet ér
Újra más
Fekete-kék
Lenéz rám
Felkarol
Belém lát
Bármikor
Néha nem érzem mi vár
Olyan furcsa lett a tér
Lehet, hogy nincs is benne más
És csak álmodom még
Elveszett pénz és eltévesztett,
Rosszkor kiejtett szó, a nem talált kulcsok,
Eszembe jutottál.
Botlás a járdán, hazugság,
Idétlen képek és az eső,
Amikor futni kell mert bassza meg
Nem hoztam magammal kabátot.
Eszembe jutottál.
Papírra írt, aztán kihúzott
Szavakban is ott van a baj, hogy
Eszembe jutottál.
Na és az éjjel, amikor fölkelnék,
De a takaró súlyos, nem enged,
Minden félbetörik,
És arra ébredni, hogy álmomban nevettem,
És nem emlékezni, hogy miért is nevettem,
Eszembe jutottál.
Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.
A tévesztések, járdai botlások,
Elveszett kulcsok, esőbeli futások,
Hogy megint nem hoztam
Magammal kabátot,
Eszembe jutottál.
Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.
Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik.
Nem érzitek úgy, mintha őszbe forduló tavasz volna? Minden meghalt egy kicsit, de az újjáéledés már szinte kézzelfoghatóan a levegőbe illant. Fénnyel festett bánat, koppanó kacaj, lélekbe mart szavak, minden csak varázslat. Azt hiszem, megyek tovább. (:
Fájdalmasan gyönyörű. Élőben lélekbe karcol. Vés. Váj.
És mikor bakfis-hisztis kislány módjára kipanaszkodod magad a nagyvilágra, az élet van oly kedves-drága, és fél nap alatt, észrevétlenül, pár kedves szóval, amolyan "virtuális simogatással" kirángat a letargiából.
"Naszóval, szeretlek én Élet,
Mert Te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál."
úgysem állna jól a depresszió... (;
